Az idei szombati 30., Budapest PRIDE Felvonulás előtt, szerdától kezdetét vette a három napos Budapest PRIDE Nemzetközi konferencia. Az eseményre a Szokodi Academy Media is meghívást kapott.
Ez azért is lehet, az idei Budapest PRIDE „szlogenje”, mivel idén az Orbán -kormány százfős testülete elfogadta az a PRIDE-törvényt, ami törvényileg bünteti a PRIDE felvonuláson résztvevő embereket. Erről bővebb info itt: Budapest PRIDE Felvonulás 2025 tudnivalók!!
A szerdai megnyitó ünnepségen Radványi Viktória a Budapest PRIDE elnöke , rangos nemzetközi díjat vehetett át. A díjat Párizs alpolgármestere, Jean- Luc Romero – Michel adott át.
Amióta a kormány bejelentette, hogy be akarja tiltani a pride felvonulásokat, harcolnunk. Keményebben kell küzdenünk, mint valaha. Az elmúlt 5 év jogfosztásai mind kemény munkát kívántak meg tőlünk, de ez most más. Nem csak a lelkünk tiltakozott az ékbekiáltó jogfosztás ellen, a testünk is.
Fejfájás. Migrén. Hányinger. Gyomorgörcs. Súlyos reflux. Álmatlanság. Krónikus fáradtság. Hormonális zavarok. Immunrendszeri problémák. Szorító mellkasérzet. Pánikrohamok.
Ez csak néhány példa azokra a fizikai tünetekre, amiket a szervezőcsapatunk tapasztalt az elképesztő pszichés nyomás és az extrém munkateher miatt. És még mindig nincs vége.
@szokodiacademy Rangos nemzetközi elismerést kapott a magyar PRIDE Mozgalom elnöke. Budapest PRIDE🌈 06.28 @Budapest Pride 🏳️🌈 @Pride Parade #prideparis #budapestpride #pride #pride2025 #lmbtq #hungary #magyarorszag #loveyou #foruyou #foryoupagе #szokodiacademymedia #szokodiphotographer #budapest
Akármennyire is próbáltunk vigyázni magunkra, ez a három hónap beírta magát a testünkbe.
Beírta az idegrendszerünkbe, az izmainkba, az álmatlan éjszakáinkba.
Mert nem lehet következmények nélkül végigcsinálni azt, hogy megpróbálják tőlünk elvenni a gyülekezési szabadságot.
Mert mi nem csak egy eseményt szervezünk.
Mi nem „csak” egy felvonulást védünk meg.
Mi minden magyar ember alapjogait védjük. Az emberi méltóságunkat. Az emberi minimumot.
És ezt nem lehet félvállról venni.
Mert mi, LMBTQ emberek itthon vagyunk Magyarországon, és ezt senki nem veheti el tőlünk.
Nincs még egy ország a világon, amiért ennyi mindent megtennénk.
A mi hazaszeretetünk nem harsány. Nem kizáró.
Nem zászlólengetésből áll, hanem abból, hogy figyelünk egymásra.
És abból, hogy másokat kitaszítunk, hanem abból, hogy közösséget építünk.
SZIGET FESZTIVÁL BUDAPEST 2025
Magyarnak lenni számomra azt jelenti, hogy segítek a szomszéd néninek felvinni a bevásárlást. Hogy az utcából az Erzsike néni bármikor átcsöngethet két tojásért, mert kell a palacsintatésztába. És biztos, hogy pár héten belül egy tálca süteménnyel fogja meghálálni a kedvességet.
Hogy a játszótéren beszélgetünk egymással, és nem csak a saját gyerekünkre figyelünk oda, hanem egymáséra is. Hogy biciklivel megyünk mindenhova, még a saját szalagavatónkra is.
Hogy nyitottak vagyunk és odafigyelünk egymásra. Segítjük egymást, és nem csak azokat, akik olyanok, mint mi. Hogy megbecsüljük a sokszínűségünket, és olyan társadalmat akarunk, ahol mindenki biztonságban lehet.
A hazaszeretet része az, hogy tudjuk:
Hogy a „homoszexuális” szót egy magyar író és műfordító, Kertbeny Károly alkotta meg.
Mondhatjuk, hogy a homoszexualitás hungarikum.
Kölcsey Ferenc – a Himnusz költője– valószínűleg férfiakba volt szerelmes.
Hogy a keleti blokk országai közül – Kelet-Németország után – Magyarországon szerveztek elsőként Pride felvonulást.
Ez is mi vagyunk. Ez is a magyar történelem része. Amikor a kormány be akarja tiltani a Pride-okat, azzal a magyarok történelmét köpi szembe.Tudjátok honnan jött ez az egész? A szomszéd néni meggyes piskótája, a biciklizés, meg a többi? Onnan, hogy ott voltam a 18 ezres borsodi kisvárosban, Mezőkövesden, és halálosan rettegtem attól, hogy lehet, hogy a lányok tetszenek nekem. Olyannyira, hogy úton-útfélen hangoztattam, hogy én sosem tudnék csókolózni egy lánnyal. Az internalizált homofóbia annyira a lelkembe ivódott, hogy minden erőmmel megpróbáltam távolítani magamtól ezeket az érzéseket.
Hosszú éveknek kellett eltelnie, mire közel tudtam magam engedni ahhoz a gondolathoz, hogy lehetne barátnőm is.
És csak utólag esett le, hogy amikor rajongtam a Totally Spies-ból Sam-ért, az Atlantiszból Kidáért, a Charlie angyalaiból Drew Barrymore-ért, a Bűbájos Boszorkákból Alyssa Milano-ért, akkor nem csak a legjobb barátjuk akartam lenni.
Azt akartam, hogy egyszer valaki így nézzen rám, ahogy ezek a szereplők néztek a sorozatbeli szerelmükre.
De rettegtem. Attól, hogy mi történik velem, ha kiderül, hogy más vagyok, mint a többiek. És próbáltam beilleszkedni, megfelelni, befaragni magam egy öntőformába. De így is mindig kilógtam.
Hosszú, küzdelmes évekbe telt, mire az eltemetett szégyenből, a magányból eljutottam addig, hogy ki merjem mondani: csak egy életem van, és boldog akarok lenni. És én most azért dolgozom, hogy az utánunk jövő generációnak, a gyerekeink generációjának már könnyebb legyen.
Nekem az volt a legnehezebb, hogy gyerekként nem láttam magam előtt jövőképet. Nem volt semmi, ami tarthatta volna bennem a reményt.
A kétezres évek elején Mezőkövesden nem lehetett elképzelni, hogy valaki LMBTQ emberként boldog, önazonos és teljes életet éljen – titkolózás és félelem nélkül.
Nem tudtam elképzelni, hogy nekem is jár a boldogság.
Ha most valahogy visszamehetnék, küldenék egy levelet a 12 éves énemnek.
Azt írnám benne, hogy:
‘Figyelj, Viki – itt vagy 29 évesen.
Te vagy a Budapest Pride elnöke.
Van egy fantasztikus feleséged, akivel olyan boldog vagy, mint még soha, és három gyönyörű gyereked, akik a legcsodálatosabb gyerekek az egész világon.’
A politikai tér nehéz, az egyenlőségért való küzdelem fárasztó és van, hogy kétségbeejtő. De amikor hazaérsz, és becsukod magad mögött az ajtót, onnantól minden rendben van. Mert onnantól csak a gyerekeid ölelésére kell figyelned, a kutyád ugrálására, a feleséged ölelésére, és arra, hogy mi legyen vacsorára, és hogy megnézzük-e újra a Verdákat.
De nem csak nekünk személyesen van szükségünk jövőképre, hanem az országnak is.
Nem elég csak kimondani, hogy ez a rendszer tűrhetetlen. Nem elég azt mondani, hogy csak legyen valami más – aztán majd meglátjuk.
Dolgoznunk kell azon, hogy milyen országban akarunk élni. És ebben az országban nem sorolhatjuk önmagunkat hátra. LMBTQ+ emberként nem érhetjük be kevesebbel, mint a teljes társadalmi és jogi egyenlőséggel.
El kell kezdenünk elhinni: jár nekünk, hogy tiszteletben tartsák a méltóságunkat. hogy ne kelljen félelemben és jogbizonytalanságban élni. el kell kezdenünk elhinni, hogy jár nekünk a boldogság.
Miért támad minket az autokrata kormány ilyen durva eszközökkel? Mert a puha eszközökkel nem tudtak minket elhallgattatni. Sőt, nem hagytuk abba a sorozatos, durva jogfosztások után sem. Akkor sem, amikor propagandatörvénnyel cenzúráztak minket a tévéből, a könyvekből és az iskolákból. És most sem tudnak megfélemlíteni, amikor már az alapvető jogainkat is elveszik. Ennyi volt, vége van.
Nem vagyok hajlandó arra várni, hogy majd a dédunokáim jöhessenek el arra az esküvőre, ahol a feleségemmel valóban összeadhatnak minket. Nem vagyok hajlandó generációkat várni arra, hogy a transz emberek jogi helyzete rendeződjön.
14 éves a legnagyobb gyerekem, és még az ő gyerekkorában örökbe akarom fogadni őt.
A jogfosztások minden nap emberéletek százezreit érintik, nem tűrhetjük tovább. Mi vagyunk az egyetlen kisebbség, aki ellen a kormány olyan törvényt hozott, ami megtiltja, hogy a saját jogegyenlőségéért tüntessen.
És igen: a hatalmon lévőket mindig számon kell tartanunk és számon kell kérnünk.
Ez a feladata minden kritikus gondolkodású, emberi jogok iránt elkötelezett állampolgárnak.
Mert nem lehet jövőt építeni méltóság nélkül. És ehhez pedig mindenkire szükség van.
És a számonkérés nem állhat meg az országhatároknál.
Az Európai Unió intézményei csak akkor működnek, ha mi kérjük őket számon. Ha mi emeljük fel a hangunkat, amikor a jogainkat megsértik.
A megnyitó ünnepségen Párizs alpolgármestere, Jean- Luc Romero – Michel is felszólalt. Nyilatkozatában, elsődlegesen gratulált a magyar PRIDE-szervezőinek a munkájukhoz, hogy ilyen helyzetben is kiállnak a magyar LMBTQ emberek jogaiért. De az alpolgármester azt is hozzátette, fontos, hogy azok az emberek akik részt vesznek a rendezvényen, ők morálisan, sem erkölcsileg ne sérüljenek. A nyíltan meleg alpolgármester a párizsi PRIDE felvonulásról is beszélt, történetéről, és arrol is milyen nehézségekkel mentek szembe anno. A Paris PRIDE felvonulás a budapestihez hasonlóan, szintén , 28-án szombaton rendeznek. Erről ÉLŐ-ben fog a Szokodi Academy Media tudósítani.
Kövess a Szokodi Academy Media TikTok , Facebook , Instagram , YouTube , oldalalakon is!
Borítókép/ Szokodi László
2025 06.26
