Miként kerültél a labdarúgás közelébe Szabina?
- „Én egy majorban nőttem fel, javarészt fiúkkal, minden délután összejártunk focizni, ahol bajnokságokat rendeztünk magunknak. Játszottunk szuperkupa döntőt, világbajnokságot, játszottam a Real Madrid csapatában, voltam magyar válogatott, egyszóval gyerekkoromban, ezeken a lejátszott mérkőzéseken, csatákban már, minden trófeát begyűjtöttem!”
- Aztán elkezdtem általános iskolában is foci edzésekre járni, és már a középiskolát is úgy választottam, hogy a sport, főként a foci azt tudjam tovább űzni.
- Orosházára a Táncsics Gimibe vettek fel sportosztályra, és ide feltétel volt, hogy igazolt sportoló legyek. Akkor találtam rá a lányokra, akik, akkor még Oroslány csapat néven játszottak, majd rá félévre kerültünk Nagymágocsra, ahol azóta is töretlenül, már most 8. éve játszom.”
Milyen a csapatszellem csapaton belül?
- „Én nagyon szeretek itt játszani, imádom a lányokat, tényleg egytől egyig mindenkit, nagyon jól érzem itt magam. Szerintem az mindent elmond hogy 4 éve Debrecenben tanulok, de minden hétvégén hazautazom hozzájuk. Egy nagy családdá alakultunk az elmúlt évek alatt, és ez köszönhető Lacinak az edzőnknek is aki mindent megtesz azért, hogy ezt a csapatot egyben tartsa”.
Milyen érzés, amikor a pályán játszhatsz?
- „Természetesen nagyon jó érzés, imádom ezt a játékot, próbálom kihozni magamból mindig a maximumot, a legjobbamat nyújtani, viszont sokszor már görcsösen, ez nagy hibám, sokszor rá tud menni a játékomra is, ezen próbálok most javítani, de a lányok, Laci és a szurkolók mindig biztatnak és nagyon sok erőt adnak. Példaképem Marosán Dzsenifer, aki Németországban játszik és szinte mindent elért a labdarúgásban, amit egy játékos elérhet. Motivált vagyok, szeretnék a labdarúgásban fejlődni és ez mellett, a tanulmányaimat befejezni. Abban már most biztos vagyok a labdarúgás nagy szerelem és nagyon sok boldog pillanatot adott eddig, és remélhetőleg ezután is.” – Lakatos Szabina
