-Bivalyrezervátum, a magyar határ mellett

 

Pár hete láttam egy bejegyzést a bivalyrezervátumról, ami Mórahalom mellett található. A mai napon látogattam ki a több ezer hektáros területre. Ahogy közeledtem a tó felé tárult elém a természet. Madarak hadának csérogása, sikongatása, és a bivalyok vonulása tette egyre látványosabbá a helyszínt. Lenyűgöző látvány, aki szereti és tiszteli a természetet annak garantáltan egy fantasztikus kikapcsolódás. Az idő múlását ,akkor vettem észre amikor elkezdett esni az eső. Igen itt ilyen gyorsan telik az idő. Először a madarakról készítettem képsorozatot, majd a bivalyok következtek. A csorda körbe járva legelészik fetreng a sárba, mert ugye, mégsem mondhatom, hogy lubickolnak. A mórahalmi önkormányzat egy támogatás keretén belül hozta létre a tájvédelmi létesítményt.

 

Bár a homokhátság majdnem 3000 hektárnyi tógazdasággal bír, a Nagyszéksós-tó vízfelülete az utóbbi időben csökkent a nád- és gyékényállomány növekedésével. Az itt fészkelő nádi énekesek, a fokozottan védett bölömbika és a barna rétihéja számára már kevés a nyílt víz, így az önkormányzat felismerve ennek veszélyét bivalygulyát telepített ide.

 

 

A beruházás célja:

A Nagyszéksós-tó egykori jellegének visszaállítása, a vizes-élőhely rehabilitáció legeltetésre alapozott ökológiai gazdálkodással, élőhelyrekonstrukció – bemutató hely kialakítása, a terület széleskörű tudományos feldolgozási-kutatási feltételeinek megteremtése valamint a turizmus bővítése.

 

 

 

CIKK/SZAMY:Szokodi L.

 

 

 

Fotó/SZAMY:Szokodi L.

 

 

 

A magyar házi bivaly

Hazánkban a bivalyt magyar-bivalyként, házi bivalyként emlegetik. A fekete bivalycsordák látványos képei a víz közeli, lápos legelőknek. A magyar házi bivaly őse valószínűleg az indiai vadbivaly, az arni-bivaly volt. A Kárpát-medencébe minden valószínűség szerint már a népvándorlások során, mint igavonó állat került. Ereje szinte hihetetlen: 2 bivaly ökör vontatási erőben 4 szürkemarha ökör erejével is felér. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a XI. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok. Tömeges elterjedését igazából a török háborúk idejére tehetjük, mivel a bivalyokat a török haderőben – az előbb említett nagy igavonó erejüknek köszönhetően- ágyúvontatásra használták.

Mivel a bivaly még a szürke marhánál is igénytelenebb állat, hiszen lelegeli a kákát, a nádat, a mocsári füveket és kimondottan szereti a nedves lápos területeket, gyorsan elterjedt a Kárpát-medence területén. A bivaly járása jellegzetesen lomha, de szükség esetén meglepően gyors futásra is képes. Hangja a bőgés-röfögés közötti hangra emlékeztet. Úgy a tehenek, mint a bikák jellegzetes sötétbarna (fekete) színűek. Szívderítő látványt nyújtanak a területen járó turistáknak a fekete bivaly borjak mókásan elálló nagy füleikkel. Erdélyben nem is borjúnak hanem “bivalybocsnak” becézik őket.

folytatás link: Bivaly

Hírlevél

Powered by Live Score & Live Score App

Powered by Live Score & Live Score App