Kárász Anna ráduplázott: kétszeres világbajnokként utazott ki a Montemor-o-Velhóban rendezett kajak-kenu-világbajnokságra, és négyszeresként érkezett haza onnan. Az NKM Szeged VE kajakosa K2 és K4 500 méteren ért a csúcsra Portugáliában. A sikerről, valamint az azt követő médiafelhajtásról és egy toszkánai nyaralásról is beszélgettünk.
Fotó: Szokodi L.
– Augusztus 25-én nyertétek meg a vb-t Kozák Danutával, öt nappal később mégis „leváltottad” őt: az országos bajnokságon már magánéletbeli pároddal, a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánnal ültél egy hajóba.
– Új, egyben nagyon jó kezdeményezés, hogy próbáljuk ki a vegyes párosokat a kajakozásban is. Mivel az ob-n rendeztek egy bemutatót, nem volt kérdés, hogy Zolival ülünk össze. Jó buli volt, a sportág népszerűsítése szempontjából nemzetközi szinten is hasznos lehet hasonló.
– A portugáliai vb tökéletesen sikerült: a páros 23, a Kárász, Kozák, Medveczky, Bodonyi négyes pedig 10 ezreddel nyert. Milyen érzés reggelente immár négyszeres világbajnokként ébredni?
– Ugyanolyan. Persze a tudat, hogy ennyire jól sikerült az év, boldogságot okoz, de nem szoktam túl sokáig ünnepeltetni magam. Ahogy lemennek az ilyenkor kötelező interjúk, már a következő szezonra fókuszálok, nem visszafelé nézek. A futamok előtt egyébként magabiztosak voltunk, ami jót tett, de arra nem számítottunk, hogy ennyire szoros lesz a vége mindkettőnek. Az új-zélandiak megmutatták, oda kell rájuk figyelni. Sok szurkoló szerint evidens, hogy a magyar kajakos lányok kimennek az olimpiára, és aranyérmekkel jönnek haza, de ez közel sincs így. Rengeteget kell még azért dolgozni.
– Említetted az interjúkat. Mennyire szeretsz szerepelni?
– Ha keresnek, az azt jelenti, hogy letettem valamit az asztalra, szóval egy szintig semmi gondot nem okoz, ha nyilatkozni kell. Igyekszem minden felkérésnek eleget tenni. Persze van olyan időszak, amikor szeretem, ha nem zargatnak, de erről olyankor gondoskodom, kikapcsolom a telefonomat.
– Lehet bármi hiányérzeted egy ilyen szezon után?
– Hiányérzetem nincs, de olyan dolgok akadnak, amiken már most tudom, hogy javítani kell. Ezek szakmai apróságok, amelyek azonban fontosak lesznek. Azzal viszont teljesen elégedett vagyok, ahogy az évet felépítettük, és ahogyan edzőmmel, Simon Miklóssal minden hetet előre megterveztünk.
– Most a sikert kell feldolgoznod, az utóbbi néhány évben viszont csalódásból, sérülésből is kijutott. Tudod kezelni mindkét végletet?
– Azt, hogy lemaradtam az olimpiáról, majd megműtötték a vállam, nehezen éltem meg, hosszú időt vett igénybe a rehabilitáció. Amikor megjött az elhatározás, hogy márpedig megyek tovább, és megcsinálom, akkor felálltam ebből a helyzetből. A sikernél könnyebb a dolgom, de mint említettem, az ünneplést sem viszem túlzásba, a nyári pihenő után már csak a következő szezon számít.
– Hogy alakul a következő egy hónap?
– Nemrég ünnepeltük a nagypapám születésnapját Dunaújvárosban. Jó volt végre hazamenni, a sok verseny miatt erre kevesebb időm jut. Zolival Olaszországba utazunk pihenni, illetve utána az egyik Németországban élő barátnőmmel is eltöltök pár napot. Már a gimiben sokat beszéltünk arról, hogy együtt megnézzük Toszkánát, ez most végre összejön.
Cikk: Gyúrós István
