Egy magyar forradalom, amikor a világ becsukta szemét, s magára hagyott egy népet, ” A MAGYAROKAT!
„Egy ország akkor még Szovjetunió önkényesen, megszállta Magyarországot.
Egy magyar forradalom, a XX.sz. közepén, amire még nagyszüleink sírva emlékeznek.
Könnyek, fájdalmak és harc. Egy olyan rezsim ellen, ami nem engedte a magyarságnak a szabad életet. Több százan vesztették életüket a küzdelemben, és sokakat később a megtorlás időszakában, végeztek ki. Több százezer magyar hagyta el az országot nyugat felé indulva, s próbált jobb remények között találni új hazát. Vissza nem fordulhattak volna az a biztos bebörtönözés, vagy a halál lett volna a megtorlás része, amit már akkor a szovjet hatalmi állam irányított . A Magyar Nemzeti Múzeum, új ’56-os kiállítása 31 db-ból álló fényképgyűjteményt mutatott be.
APRÓ DOBOZBA ZÁRT FORRADALOM
1956-os amatőr fényképekkel gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye
A FORTE-s fotós doboz egy olyan csomagban volt, amelyet a 2019 augusztusában eltávozott dr. Pálfalvi Istvánné Pap Klára készített össze keresztfiának, arra az esetre, ha eljön az idő…
A dobozka tartalma a család legtöbb tagját meglepte, hiszen korábban csak hallottak arról, hogy a 2004-ben elhunyt Pálfalvi István „végig fotózta” az 1956-os forradalmat. A Műszaki Egyetem akkor frissen végzett mérnöke, fiatal oktatója jobbnak látta, ha még legközelebbi hozzátartozói elől is elrejti fényképeit, amelyeket minden bizonnyal saját laboratóriumában hívott elő. Az özvegy édesanya és a fiatalabb testvérek tudták, hogy a család fenntartásában meghatározó szerepet játszó fiatal értelmiségi 1956 októberében folyamatosan az utcákat rótta, de sosem kérdezték arról, mit látott, mit tapasztalt a forrongó Budapesten. Pálfalvi István a fényképek létezéséről csak az 1989-es rendszerváltás után kezdett el beszélni, néhány, számára fontos felvételt kinagyított, és azokat időnként megmutatta bizalmasainak. A dobozka tartalmáról, a fényképek történetéről azonban sosem mesélt, így a Nemzeti Múzeum történészeinek a feladata, hogy beazonosítsák a készítés helyét és pontos idejét.
A múzeum gyűjteményébe került fotók nem csupán az 1956-os forradalom Budapestjét idézik fel. Épp úgy vallanak a forradalmat követő rettegésről, mint a Kádár-rendszer milliókat megnyomorító hallgatást, elhallgatást, titkolózást követelő világáról, amikor egy dobozka fénykép nemcsak a fényképész családjának egzisztenciáját rengethette volna meg, hanem a fotókon szereplő emberekét is.
Dr. Pálfalvi István 1930-ban született rákospalotai római katolikus családban. Tanulmányait a tatai piarista gimnáziumban kezdte, majd az iskola 1948-as bezárása után a kevés megmaradt egyházi intézmények közül a budapesti Piarista Gimnáziumban folytatta, végül a rákospalotai Wagner gimnáziumban érettségizett. A Műegyetemen 1953-ban gépészmérnökként végzett, diploma után nyugdíjazásáig itt tanított. Az egyetem vezetése nem engedélyezte számára, hogy kandidátusi címre pályázzon, helyette szakmérnöki tanfolyamot végzett és reaktormérnöki diplomát szerzett. Ezt a tudását kamatoztatta, amikor egészen az 1990-es évek végéig a Paksi Energetikai Műszaki Főiskolán műszaki mechanikát oktatott. Házasságot 1961-ben kötött, gyermeke nem született. Élete végéig szenvedélyesen fényképezett.
A Magyar Nemzeti Múzeum a napokban bevételezett 1956-os fényképek mellett néhány olyan, a forradalomhoz kapcsolódó relikviát is kiállít, amelyek 2016-ban, az 1956-os forradalom- és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott, nagyszabású időszaki kiállítás kapcsán kerültek gyűjteményeibe. A kiállítás sikerének köszönhetően több látogató is ráeszmélt arra, hogy a tárlókban bemutatott tárgyi emlékekkel azonos, vagy hasonló relikviákat ők maguk is megőriztek. Az adományaikból készült reprezentatív válogatással a Magyar Nemzeti Múzeum arra biztat mindenkit, hogy lehetőség szerint gyarapítsák személyes, családi relikviáikkal a közös nemzeti emlékezetet.
Az eredeti fényképek műtárgyvédelmi okokból csak a hét végéig láthatók a múzeum Rotundájában. A digitális másolatok, valamint a többi tárgy 2019. november 4-ig.
Fotó: Szokodi L.
Cikk: Szokodi L.
